A legnehezebb döntés – utált munka jó pénzért kontra valódi hivatás és éhkopp

“Ne a pénzzel foglalkozz, menj a szíved után, csináld amit szeretsz és majd megjön a pénz is!” – Ezt a jótanácsot már sok sikeres embertől hallottuk sokféleképpen. A gond csak az, hogy ameddig fizetni kell a csekkeket, amíg meg kell venni a gyereknek a ruhát és a kutyának az élelmet, addig bizony mindenki pénzt szeretne. Ki sokat, ki kevesebbet, de mindenki legalább annyit, amennyiből megél. 

De mégis hogyan juthatunk el odáig, hogy olyan munkával keressük meg a megélhetésre valót, amit imádunk?

Az ember nem teszi bölcsen, ha otthagyja a biztos keresetét azért, hogy azzal foglalkozzon, amit igazán szeret, ha azzal nem keres eleget ahhoz, hogy megéljen. Akkor viszont kinek van igaza? Menjünk a szívünk után és kockáztassuk meg az adósságokat és a koplalást vagy hallgassunk az eszünkre és maradjunk a fenekünkön, az utált munkahelyen, amíg meg nem halnak az álmaink? Hogyan lettek sikeresek azok az emberek, akik a szívükre hallgattak? És miért nem jön elég pénz abból, amit igazán szeretünk csinálni? 

Ennek oka a leggyakrabban a családrendszeri törvényekben, hiedelmekben keresendő. Amennyiben a családrendszerben bizonyos hivatások, munkák nem elfogadottak, azokat a család nem tekinti értéknek. Ilyen például sok művész esete, akiknek a családja haszontalannak ítéli a művészetet, mert már generációk óta mindenki orvos, ügyvéd vagy éppen építész volt. Ugyanez a helyzet olyan családokban is, ahol a kétkezi munka számít biztos megélhetésnek és a gyereknek, aki egyetemre vágyik, azt mondják, hogy abból a sok okoskodásból úgysem lehet megélni.  A család ilyenkor rendszerint jót akar, egy már bevált módszer, életmód felé tereli az utódokat,  hiszen eddig mindenki megélt abból, hogy egyetemre ment, hogy orvos lett, hogy profi asztalosként dolgozott vagy hogy beült alkalmazottnak egy irodába. Akkor minek változtatni és olyan bizonytalan dolgokkal kísérletezni, mint a művészet, a túl sokáig tartó egyetemi tanulmányok vagy éppen egy magánvállalkozás? A megélhetési-megoldási séma minden családban más és más. 

Ha az utód más úton szeretne járni, mint a családja, rendszerint ezen üzenetek egyikét kapja: amit csinálni akar az őrültség, csak hobbinak jó vagy értéktelen. Mindegy, hogy mindezt milyen módszerekkel és milyen kontextusban mondja vagy sugallja a család. A lényeg az, hogy a gyerek által kívánt életmód bizonytalan és az általa, a szíve hangjára előállított “termék” –legyen az festmény, diploma vagy egy fantasztikusan összerakott egyedi konyhabútor – értéktelen és komolytalan.

Értéktelen dolgokért pedig tudjuk, hogy mennyit fizetnek az emberek, ugye? Semennyit. Csak olyan dolgokért, szolgáltatásokért fizetünk, amik valamilyen szempontból értékesek a számunkra. Ha valaki csak értéktelen dolgokat állít elő, azért nem jár fizetség. Ha mélyen a lelkünkben ez a hiedelem kapcsolódik ahhoz a dologhoz, amit szeretnénk csinálni, akkor nem meglepő, hogy a világ is pontosan ezt igazolja vissza, vagyis nem tudunk megélni abból, amit szeretünk. Addig nem is fogunk tudni, amíg nem leszünk képesek valóban, szívből értékesnek látni az általunk létrehozott dolgot vagy az általunk nyújtott szolgáltatást. 

Most, hogy látjuk mi lehet az egyik komoly akadálya annak, hogy olyan munkával keressünk pénzt, amit szeretünk, térjünk vissza az első mondatra:

“Ne a pénzzel foglalkozz, menj a szíved után, csináld amit szeretsz és majd megjön a pénz is!”

Van benne igazság vagy nincs? Hasznos tanács vagy a vesztünkbe rohanunk, ha követjük? 

Nos, van is, meg nincs is. Amíg nem vagyunk képesek értékesnek tekinteni azt, amit előállítunk, nem jó ötlet otthagyni a biztos megélhetésünket. Vizsgáljuk meg a hiedelmeinket, nézzünk rá a családi mintákra, értsük meg milyen érzéseink vannak a számunkra oly kedves dologgal kapcsolatban! Sokkal nagyobb esélyünk lesz az álmaink megvalósítására, ha elvégezzük ezt a belső munkát és utána lépünk a bizonytalan útra, mintha ráugrunk az új ösvényre és évekig küszködünk a rejtett hiedelmeink miatt. 

Ugyanakkor sok igazság is van abban, hogy ne a pénz legyen az elsődleges motiváció a hivatásunk megválasztásakor, hanem az, amit igazán szeretünk csinálni. Menni a szívünk után nagyon fontos, mert ha nem tesszük, negyven-ötven éves korunkra kiábrándulunk az életből és jön az életközepi válság. Ez az út azonban sokszor nem könnyű és csak akkor lesz elég energiánk leküzdeni az elénk tornyosuló akadályokat, ha valóban a szívünket követjük.