Családrendszerek a párkapcsolati csatatéren

Lehetséges-e, hogy a párkapcsolati csatatéren nem ketten küzdenek, hanem két családrendszer harcol? Mit tegyünk, ha komoly értékrendbeli különbségek vannak köztünk?

Az egyiknek a pénz lehetőség, a másiknak a biztonság? Az egyiknek a hűség létfontosságú, a másiknak az is belefér, ha időnként elcsattan egy csók mással? Az egyiknek a részegség minden buli természetes velejárója, a másik viszolyog a részeg emberektől? Az egyiknél a kiabálás szóba sem jöhet, a másiknál természetes a viták során? Az egyiknek a család a mindene, a másik a karrierjénak vagy a hobbijának él? 

Ismerős problémák, ugye? Az ehhez hasonló komoly értékrendbeli különbségek egy idő után aláássák a kapcsolatot. Egy ideig igyekszünk megbeszélni a dolgokat, azután kerüljük a témát és próbáljuk tolerálni a megváltoztathatatlant, majd duzzogunk és végül bedobjuk a törülközőt.

Egyszerűen képtelenek vagyunk megérteni, hogy a másik miért nem veszi figyelembe a mi szempontjainkat, miért nem képes lemondani a túlzott alkoholfogyasztásról, miért nem képes több időt a családra szánni vagy higgadtan megbeszélni a problémákat. Úgy érezzük, hogy ez nem is lenne akkora nagy dolog, de mégsem hajlandó megtenni. És valóban, lemondani a még három pohár borról vagy plusz egy órát szánni a családi életre esténként, ellenállni a kísértésnek, hogy mással összekeveredjünk egy buli alkalmával, nem jár akkora fájdalommal, mint elveszíteni egy szeretetteli kapcsolatot. A probléma az, hogy itt nem a pillanatnyi kísértés legyőzéséről vagy a pillanatnyi nehézség vállalásáról van igazán szó. Gondolhatjuk azt, hogy egyszerre mindig csak azt az egy estét kell kibírni túlzott italozás nélkül, csak azt az egy vitát kell végigcsinálni kiabálás nélkül, csak arról az egy vásárlásról kell lemondani, hogy a család anyagi biztonsága meglegyen. Ez pedig nem olyan nehéz. Csak egy este, csak egy vita, csak egy vásárlási inger. 

De nem erről van szó. Arról van szó, hogy az ilyen késztetések, kényszerek mögött, amik miatt nem tudunk lemondani olyan dolgokról, amelyek tönkretesznek valami számunkra fontosat (jelen esetben a szeretetteli párkapcsolatunkat), gyakran valamilyen családrenszeri törvény vagy transzgenerációs trauma áll. Úgy érezzük, hogy ha nem isszuk le magunkat a sárga földig, ha nem csókoljuk meg a vonzó idegent, ha nem kiabálva adjuk ki a dühünket, akkor valamilyen módon nem felelünk meg a származási családunk követelményeinek. Ha így nézzük a problémát, akkor arról van szó, hogy a származási családunkhoz vagy a párunkhoz legyünk-e hűségesek. Így bizony már sokkal nehezebb a választás. Ilyenkor a szüleink, nagyszüleink vagy éppen az általunk képviselt nehéz sorsú ős értékrendje és a párunkkal kialakítandó közös értékrend közötti választásról van szó. Amíg nem tudunk egészségesen elszakadni a származási családunktól, hogy ne hurcoljunk magunkkal olyan programokat és hiedelmeket, amelyek önsorsrontó viselkedést eredményeznek, nem fogunk tudni változtatni a viselkedésünkön.

Ugyanakkor azt is érdemes megvizsgálni, hogy a pár másik tagjának a családrendszerében milyen törvény alakult ki a szóban forgó problémával kapcsolatban. Ahogy a Párkapcsolat, a személyre szabott oltási program című cikkben írtam, nem véletlenül kerülünk szembe egy-egy párkapcsolati problémával. A legtöbbször azzal a témával kapcsolatban mindkét félnek feldolgoznivalója van.  

Mondok egy példát, hogy könnyebb legyen megérteni miről is beszélek. 

Például a férj minden buliban leissza magát, még akár flörtöl is idegen nőkkel. Ennek lehet az az oka, hogy a családjában volt egy férfi, akit mindenki megvetett és kitagadott, mert minden este partikra járt, újabb és újabb nőket csábított el és a szóban forgó férj az egyik ilyen egyéjszakás kalandból származik. A csapodár őst mindenki megvetette, gyakorlatilag kitagadta a család. Mivel a családhoz mindenkinek, aki oda született, joga van odatartozni, ezért a kitagadásnak, ítélkezésnek mindig következményei lesznek. Ilyenkor az utódok egyikének kell a családot “emlékeztetnie” arra, hogy ez a férfi is a családhoz tartozik, függetlenül attól, hogy mi a család véleménye a viselkedéséről. Erre az egyik lehetséges mód az ős viselkedésének, sokszor a sorsának is a “lemásolása”. A példában a férj pontosan ezt teszi. Amíg fel nem oldódik ez a “kötelék” közte és az ős között, addig nagy valószínűséggel nem tud majd változtatni a viselkedésén. 

Ugyanakkor a feleségnek is érdemes ránéznie, hogy milyen tudatalatti hiedelmek, törvények léteznek az ő családjában ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Lehetséges, hogy azért választott ilyen párt magának, mert az ő családjában is volt hasonló ős, de ő nem a sorsának másolását, hanem az erőteljes ítélkezést tette magáévá. A lényeg itt is ugyanaz, meg kell nézni mi történt és el kell ismerni, hogy az az ős is a családrendszer tagja, függetlenül a viselkedésétől. 

Ha ilyen makacs és önsorsrontó viselkedésmintába ütközünk, akkor érdemes felkeresni egy párterapeutát, családállítót vagy más szakembert, aki segíteni tud feloldani a fenti példához hasonló kötődéseket.

Ha tetszett a cikk és érdekel, hogyan befolyásolják a családrendszerek és a hiedelmeink a párkapcsolatunkat, illetve hogy hogyan lehet feloldani az ezekből kiinduló konfliktusokat, gyere el a következő beszélgetésre a párkapcsolatokról! A programokról részletes leírást itt találsz: Czirják Eszter Programok